Milyen a kapcsolatunk önmagunkkal és a világgal?

Mennyire tudjuk magunkat adni, mennyire vagyunk nyitottak?

Ezeket a kérdéseket próbáltam képekben megfogalmazni. A képek kommunikálnak felénk,
önmagukat adják, túlmutatnak határainkon és megérintik lelkünket. Lelkünk mélyén Énünket.

Ha igazán megérintett minket akkor valami változik bennünk, talán felismerünk valamit.
Ez lehet egy gondolat, egy érzés vagy egy találkozás.

A kiállított fotók a mozgás nyelvén kommunikálnak.
A tánc, a mozgás kelti életre azokat a gondolatokat, érzelmeket amit adni akarunk önmagunkból a világnak.

Kapcsolatot keresni másokkal és átadni mindazt ami bennünk van.

A kiállítást többek között a Bábel c. film inspirálta. A film lényegében az emberek közötti különbségről szól, arról ami elválaszt bennünket, a fizikai és nyelvi korlátokról.
“A Bábelt az a morális, belső igény hívta létre, hogy megtisztuljak és beszéljek mindarról, ami betöltötte a szívem és az elmém . Útközben rádöbbentem, hogy valójában arról készítek filmet, ami összekapcsol bennünket: a szeretetről és a fájdalomról.” Ezek a rendező szavai.

This entry was posted on csütörtök, november 10th, 2011 at 17:45. It is filed under Blog, Fotó kiállítások, Tánc / Színház / Werk fotózás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.