Általában ezen aggódnak a legjobban a menyasszonyok is. Holott a vihar előtti szélben és fényben készülhetnek akár az egész fotózás legjobb képei. És végül úgyis a legjobb történt: viharos, szeles volt az idő kb. 1 órán keresztül, utána pedig tiszta zökkenőmentes napsütést kaptunk a fotózás végéig. A lényeg hogy Heni és Pist képek jól sikerültek.

A válasz mindig bennünk van: Mit is akarunk  a világban?  Szeretni és szerteve lenni, akkor a helyünkön vagyunk. Érezzük egymás érintését, ami nem feltételen a testi kontaktus, hanem az együtt eltöltött idő, figyelem a másikra, közös program, párunk megismerése. Talán ezek összekötnek bennünket egy életre, az esküvő pedig a kapcsolatunkat erősebbé összefonja.

A szabadtéri fotózáson az ifjú pár nagyon élvezte a fotózást, ez mindig örömmel tölt el ha látom a szeretetet két ember között.

Nektek, az ifjú párnak, pedig ott lesz ez a rendhagyó megjelenés, mikor évekkel később fel elevenítik az emlékeket. A fotókönyv és a slideshow egyúttal a jelenbe hozza a nagy napot és megidézi azokat a bizonyos pillanatokat, ahogy a zene is hangoztatja, wings of love a szeretet szárnyain utazva.

A kiállítást többek között a Bábel c. film inspirálta. A film lényegében az emberek közötti különbségről szól, arról ami elválaszt bennünket, a fizikai és nyelvi korlátokról.
“A Bábelt az a morális, belső igény hívta létre, hogy megtisztuljak és beszéljek mindarról, ami betöltötte a szívem és az elmém . Útközben rádöbbentem, hogy valójában arról készítek filmet, ami összekapcsol bennünket: a szeretetről és a fájdalomról.” Ezek a rendező szavai.

Milyen a kapcsolatunk önmagunkkal és a világgal?

Mennyire tudjuk magunkat adni, mennyire vagyunk nyitottak?

Ezeket a kérdéseket próbáltam képekben megfogalmazni. A képek kommunikálnak felénk,
önmagukat adják, túlmutatnak határainkon és megérintik lelkünket. Lelkünk mélyén Énünket.
Ha igazán megérintett minket akkor valami változik bennünk, talán felismerünk valamit.
Ez lehet egy gondolat, egy érzés vagy egy találkozás. A kiállított fotók a mozgás nyelvén kommunikálnak.
A tánc, a mozgás kelti életre azokat a gondolatokat, érzelmeket amit adni akarunk önmagunkból a világnak.
Kapcsolatot keresni másokkal és átadni mindazt ami bennünk van.

2009. június 20-án, a Múzeumok Éjszakáján a Nemzeti Táncszínház is nyitva tartja kapuit. Ezen az izgalmas estén a Táncszínház épülete előtt a Hestia- Tűz-és fényzsonglőrei világítják meg a budavári égboltot, a Galériában „Mozdulat a pillanatban”címmel Birta Endre fotóművész táncfotó kiállítása és slideshowja látható. Vendégeink megismerkedhetnek a Nemzeti Táncszínház nyári programjaival, az este zenei összeállításáról DJ Ball gondoskodik.

Sokszor van, hogy nem tudjuk megfelelően kifejezni azt, amit gondolunk, érzünk, vagy akarunk, ezért gyakran „elbeszélünk” egymás mellett. A fotó és a tánc olyan kifejezési forma, amely a megfelelő pillanat és hangulat megmutatásával egyértelművé teszi a közlő szándékát. A táncművészet egy híd az emberek között, kapcsolat két ember között. Egy kéz, amely kinyújtja önmagát a világba, hogy segítséget, szeretetet adjon magából önzetlenül és szabadon. Minden mozdulat őszinte nyitottság, ami belülről fakad, a belső forrásunkból, önmagunkból. A mozdulat látványa megérinti lelkünket, hatással van ránk, feloldódunk benne, és kiemelkedünk a hétköznapok világából.

A képek egyik célja, hogy azt a lenyomatot, amelyet a mozdulat hordoz magában visszatükrözze a pillanat segítségével. Így a pillanat kimerevítve egy folyamattá válik a nézőben, és beindítja a gondolkodást. A kiállítás fotói barnított színezetben lesznek installálva.