“Melléd szegődtem álmodozni, mint kéklő hegyhez a szemhatár, mint őszölelte vadszőlőkhöz – a rájuk olvadó bíborár. Hozzád szegődtem bizakodni, mint tavasz léptéhez a foszló rügy, hogy csókjaid viseljék gondom eztán – álmomban, ébren, mindenütt.” /Holló József/
